Több szakképzési hozzájárulást fizetünk mint tavaly?!

2019-ben megváltozott a szakképzési hozzájárulás alapjának megállapítása. Ez sok esetben az adófizetési kötelezettség növekedését eredményezi. 

2019. évet megelőzően a szakképzési hozzájárulás alapja - főszabályként - a hozzájárulásra kötelezettet terhelő szociális hozzájárulási adó alapja volt. A szakma megszokta az évek alatt: szakképzési alap = szocho alap (néhány kivételt figyelmen kívül hagyva).

Ez a megállapítás az idei évtől már nem állja meg a helyét.

2019-től a szakképzési hozzájárulás alapja - kivéve pl. társas vállalkozó - az adóelőleg-alap számításánál a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint figyelembe vett jövedelem. (Nem önálló tevékenység esetében érdekképviseleti tagdíjjal növelten).

A szociális hozzájárulási adóról szóló törvény szintén az adóelőleg számításánál figyelembe vett jövedelmet tekinti adóalapnak, így azt gondolhatnánk, hogy nem hozott érdemi változást az, hogy az idei évtől a szakképzési törvény már nem a szociális hozzájárulási adó alapját tekinti adóalapnak.

Különbség azonban mégis van. Az ok: a szociális hozzájárulásról szóló törvényben szereplő adókedvezmények nem minden esetben érvényesíthetők a szakképzési hozzájárulásból. 

A szakképzésról szóló törvény nem tartalmaz és a korábbi években sem tartalmazott adókedvezményeket. Erre korábban nem is volt szükség, hiszen azzal, hogy a szakképzési hozzájárulás alapja a szociális hozzájárulás alapjával megegyezett, így az ott szereplő adókedvezmények automatikusan érvényesek voltak a szakképzési hozzájárulásra is.

Azzal azonban, hogy az idei évtől mindkét törvény az adóelőleg alap számításnál figyelembe vett jövedelem után állapítja meg az adóalapot, így a szociális hozzájárulási adó törvényben szereplő adókedvezmények érvényesítéséhez a szakképzési törvénybe is be kellett volna építeni (vagy megfelelően áthivatkozni) az adókedvezményeket.

A szakképzési törvény hatályos szövegébe azonban nem kerültek be adó- vagy adóalapkedvezmények, a szociális hozzájárulási adóról szóló törvényben szereplő adókedvezményekre történő hivatkozás pedig az alábbiak szerint történt meg:

"4. § (1a) Nem keletkezik szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség azokban az esetekben, amikor a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho tv.) szerint nem keletkezik adófizetési kötelezettség."

Az 1a) bekezdést értelmezve arra a következtetésre juthatunk, hogy szakképzési hozzájárulást csak abban az esetben nem kell fizetni, ha a szociális hozzájárulási adóból teljes (17,5%-os) adókedvezmény jár (a törvényben meghatározott összegig). Amennyiben bármilyen kis mértékű (8,75%) szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség felmerül, úgy a szakképzési hozzájárulásból kedvezmény egyáltalán nem érvényesíthető, tehát a teljes összegre meg kell fizetni az adót.

Nem tudom, hogy ez volt-e a jogalkotói szándék vagy véletlenül alakult így, hiszen korábban ezek a kedvezmények együtt "mozogtak" a két adónem tekintetében, idén ez megváltozott. 

A szociális hozzájárulási adóról szóló törvény a (rész)kedvezményeket NEM ADÓALAPkedvezményként határozza meg (pl. a minimálbér 50%-nak megfelelő adóalapig nem kell adót fizetni és ezáltal az 50% a szakképzési alól is mentesülne), hanem ADÓKEDVEZMÉNYként, miszerint pl. a minimálbér összegéig az adó összegének 50%-át nem kell megfizetni (tehát a teljes összegre keletkezik adófizetési kötelezettség, csak kevesebb, így szakképzési kedvezmény egyáltalán nem jár). 

Összefoglalva: Az 1a) bekezdés azt eredményezi, hogy azokban az esetekben, amikor a szoiális hozzájárulási adó törvény szerinti adókedvezmény nem teljes (adómérték 50%-a), akkor a szakképzési hozzájárulás összege egyáltalán nem csökkenthető, hiszen csak akkor nem kell szakképzésit fizetni, ha szociális hozzájárulási adót sem kell. 

Ez szinte az összes adókedvezményt (megváltozott munkaképességű személyekre vonatkozó kivételével) érinti. A szakképzettséget nem igénylő és mezőgazdasági munkakörre vonatkozó kedvezmény például egyáltalán nem jár a szakképzési hozzájárulásból.

Összefoglaló táblázat:

Az adóhatóság szakképzési hozzájárulásról szóló információs füzete a szabályozás "pozitív oldalát" megragadva azt emeli ki, hogy konkrétan mely esetekben nem kell adót fizetni. 

"...abban az esetben, ha a munkáltató a munkaerőpiacra lépő munkavállaló, a három vagy több gyermeket nevelő munkaerőpiacra lépő nő, vagy a megváltozott munkaképességű munkavállaló után 17,5 százalékos mértékű adókedvezményt érvényesít a szociális hozzájárulási adó terhére, akkor a kedvezményezett adóalap figyelembevételével a szakképzési hozzájárulást sem kell megfizetnie..." 

Nem tudjuk tehát, hogy valóban az volt-e a jogalkotói szándék, hogy a szakképzési hozzájárulásból érvényesíthető kedvezmények körét szűkítsék vagy véletlenül, a törvényi szöveg helytelen megfogalmazása miatt alakult így.

Ugyanakkor mindenképpen szükséges megemlíteni azt a kedvező változást , hogy a két adónemből érvényesíthető kedvezményeket a tavalyi évben még 100.000 Forint adóalapig lehetett érvényesíteni, immár a minimálbér mértékéig (149.000 Forintra) van lehetőség és a részmunkaidős munkavállalók esetében sem kell a kedvezmény mértékét arányosítani.

(A bruttó szakképzési hozzájárulási kötelezettség továbbra is csökkenthető gyakorlati képzés szervezésével, ebben különösebb változás nem történt. Jelen bejegyzés a táblázatban szereplő kedvezmények érvényesíthetőségét vizsgálja.)