Megkezdte az adóhatóság a katások ellenőrzését

2013. évben lépett életbe Magyarországon a kisadózó vállalkozások tételes adója. Az első év hamarosan elévül, így egyre nagyobb számban indít ellenőrzést (jogkövetési vizsgálatokat) az adóhatóság a kisadózóknál.

A vizsgálat lefolytatása során rendszerint nyilatkozattételre hívják fel az adózókat.

 A tapasztalatok szerint főként azon kisadózók kerülnek kiválasztásra, akik adatszolgáltatásra kötelezettek (1 millió forintot meghaladó bevételt szereztek a naptári évben más személytől [kivéve nem egyéni vállalkozó magánszemély]).

A nyilatkozattétel során feltett kérdések főként a törvény (2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról) 14. paragrafusa szerinti munkaviszonytól elhatárolásra irányulnak. A kérdések egy része „beugratósnak” tűnik, így ha az adózó nem elég körültekintő, akkor az adóhatóság akár egy rosszul megfogalmazott válaszra hivatkozva is bírságot állapíthat meg. (pl. Mi volt a „munkavégzés” helye, „munkaidőt” ki határozta meg?)

A törvény rendelkezései szerint azon adózó, aki naptári évben 1 millió forintot meghaladó bevételt juttat a kisadózónak adatszolgáltatásra köteles ('K102). Ezen adózó és kisadózó között az ellenőrzés (a törvény szövegének megfelelően) vélelmezi a munkaviszony létrejöttét. A vélelmet megdőltnek kell tekinteni, ha a törvény 14. § (3) bekezdésben szereplő hét pont közül egynél több (kettő? másfél?) teljesül. Fontos, hogy a (leplezett) munkaviszony vélelme az 1 millió forintos értékhatár alatt is megállapítható (art.: valódisági klauzula). Ebben az esetben a bizonyítási teher az adóhatóságnál marad, így az ilyen jellegű megállapítások várhatóan ritkák lesznek. 

Kis számban előfordultak már olyan jogesetek, amikor az adóhatóság a megbízási/vállalkozási jogviszonyt munkaviszonnyá minősítette. Egy konkrét példában egy kisadózó betéti társaság 4 millió forint jutalékot számlázott be a naptári évben egy adatszolgáltatásra kötelezett adózónak. Az adóhatóság a törvényi szövegnek megfelelően felállította a  munkaviszony vélelmét és nyilatkozattételre hívta fel az adózót, hogy tisztázza a körülményeket. A nyilatkozattételt követően az adóhatóság a vélelmet nem tekintette megdőltnek, így adóhiányt és adóbírságot állapított meg (mindkét félnek).

 Kisadózó nyilatkozata alapján a KATA törvény  14. § (3) bekezdésben felsorolt "vélelmet megdöntő" körülmények közül egy sem teljesült az adóhatóság szerint:

- Kisadózó tevékenységét egyedül végezte

- Bevételének kevesebb mint 50%-át szerezte adatszolgáltatásra nem kötelezett személytől

- A benyújtott szerződés szerint Megbízó utasításai szerint volt köteles ellátni a feladatokat (illetve az adatszolgáltatásra kötelezett személy ugyanaz mint a kisadózó)

- Tevékenység végzésének helye nem áll a kisadózó birtokában, mivel a kisadózó nyilatkozata szernt bármely helyen végezhető (!!!)

- Tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat könyveiben nem számolt el (!!!), ezzel kapcsolatban nem is nyilatkozott

- Kisadózó nyilatkozata alapján a tevékenység végzése nem igényelt meghatározott munkarendet, így az nem releváns, hogy ki határozta meg (!!!)

- "Kisadózó vállalkozásnak egyetlen tagja van, aki főállású kisadózó és a naptári évi bevételének több mint 50 százalékát olyan személytől szerezte, ahol a kisadózó társas vállalkozó"

 (Az indoklás utolsó sorába mintha csúszott volna egy elírás is, szerintem ugyanis nem lehet valaki főállású kisadózó, ha máshol társas vállalkozónak minősül)

Az eset talán annyiban nem mindennapi, hogy olyan szarvas hibák miatt került sor az átminősítésre, mint hogy: az adózó nem megfelelő szerződést kötött; nem adott megfelelő nyilatkozatot, amivel az átminősítést elkerülhette volna; kapcsolt vállalkozásnak számlázott be nagy összeget.

A kisadózónak tehát mindig nagy figyelemmel kell eljárnia szerződéskötéskor, szerződés szerkesztésekor, különös tekintettel annak megfelelő szövegezésére. Fontos azonban az is, hogy önmagában nem elegendő az, hogy a felek a szerződésbe belefoglalják a munkaviszony vélelmének megdöntésének szükséges körülményeket. A működés során is ennek megfelelően kell, hogy eljárjanak.